Kezdeti ismerkedés és kölcsönös tisztelet után tulajdonképpen már a semmiből is vezetést szerezhetett volna a magyar együttes, ha Priskin nagyszerűen lefejelt labdáját követően az így ziccerbe kerülő Feczesin értékesítette volna helyzeteit. Elsőre azonban a kapusba lőtt, majd a kipattanót után ismételhetett, de rosszul találta el a labdát és odalett a helyzet.

A folytatásban sajnálhattuk csak igazán a kimaradt lehetőséget, hiszen a mezőnyben birkóztak egymással a játékosok, többnyire a mindkét oldalon számszerileg igencsak megerősített középpályás sorok.

Vadócz próbálta begyűjteni és elosztani a labdákat, de a széleket kihagyva felívelésekkel próbálkoztunk a nagytermetű finn védőkkel szemben, amely nem sok jót eredményezett.

A nem túl nagy iramú, de igencsak változatos összecsapáson aztán egy remek egyéni megmozdulás végén jutott előnyhöz a Róth-csapat. Sándor György tökéletes kiugratásával Priskin a jobb oldalról tört be a büntetőterületen belülre, megcsinált két higgadt cselt és egy bokamozdulattal a hálóba emelte a labdát.

A folytatásra lenyugodott az előnybe került vendéglátó együttes, egymás után alakította ki lehetőségeit a sokat hibázó, lassúnak tűnő vendégvédőkkel szemben, így a hajrában formás akció végén tovább nőtt a hazai előny. Bori szép labdaátvételt követően erőszakosan ment el – ismét a jobb szélről indult a magyar akció –, majd okosan visszalőtt labdáját Feczesin vágta a bal felsőbe.

A vezető gól után már a széleket is foglalkoztatták a magyar játékosok, középen Vadócz helyett inkább Sándor osztogatott, Priskint meg úgy tisztelik a finnek, mintha máris klasszisjátékosról lenne szó. Persze, amilyen játékot az első felvonásban láthattunk tőle, okkal-joggal tarthat tőle az ellenfél.

A második játékrészben visszavett a tempóból a magyar együttes. Ennek az volt az eredménye, hogy védőink és Kovács kapus is foglalkoztatva lettek, de megoldhatatlan feladat elé nem állították őket a vendégek.

Szépítő góljuk nem lógott a levegőben, de láthatóan nagy erőket mozgósítottak érte. Beszorult térfelére a vendéglátó csapat, amely a félidő közepén jött ki a szorításból. Akkor azonban Tőzsér beadását az előrehúzódó védő, Balogh váltotta gólra, amellyel tulajdonképpen el is döntötte az addig sem igazán nyílt mérkőzést.

A folytatásban több lehetőség adódott még a mieink előtt a gólszerzésre, akik nem elégedtek meg a háromgólos különbséggel, még a hajrában is remekül koncentráltak a befejezéseknél és az összecsapás végére kialakították az ötgólos különbséget.

A magyar csapatból kiemelkedőt nyújtott Priskin Tamás, azonban jár a dicséret a magyar együttes szinte valamennyi tagjának. Különösen a két gólt szerző Feczesinnek, Borinak és Sándornak, de a végig magabiztos, jóformán nem is hibázó védelem és a cserék is igencsak kitettek magukért.