Az angol élvonalba feljutó Watford tavaly nyáron egymillió fontért - 380 millió forintért - szerződtette a győriek húszéves csatárát, Priskin Tamást. A Szlovákiában született Priskin ezzel a legdrágább magyar játékosok közé emelkedett, hiszen Gera Zoltánért a West Bromwich félmillió fonttal fizetett többet.

Nem akart még egy évet várni

A csatárt próbajátékra hívták, a meccseken kitűnően megfelelt, mindháromszor gólt rúgott, ezzel keltette fel a menedzser, Aidy Boothroyd figyelmét.

"Nem izgultam különösebben, amikor megnéztek, csak amiatt volt rossz érzés bennem, mert nem beszéltem a nyelvet. Azt gondoltam, mindenképpen eljövök otthonról, mert egy évet csak veszítettem volna, ha otthon maradok. Itt egy jobb csapatban, és egy színvonalasabb bajnokságban fejlődhetek, még ha nem is játszom, minden héten. Értelmetlen lett volna várni."

Szerinte a próbajátékon lőtt góljai fontosak voltak a leigazolásához, de a szerződés aláírásánál mindez csak egy tényező. "Amikor hallom, hogy jönnek a magyarok Angliába, szurkolok nekik, de biztosan mutatniuk kell valamit, és emellett az edző kegyeit is feltétlenül el kell nyerni, lehetőséget kell látnia bennük az edzőnek, különben nem lesz szerződéskötés."

Mindent tudnak a játékosokról

Azt gondolja, a komplexitásának köszönheti, hogy kiszemelték a Watfordnál, vagyis nemcsak a kapu előtt találja fel magát, hanem az összjátékban is hasznosnak értékelték futballját. Nagyobb dicséretet eddig egyszer sem kapott, de a klubnál nem is szokás, általában az egész csapatot értékelik.

A százezres kisvárosban hosszú távra terveznek, szeretnének bent maradni - ez nem lesz könnyű, mert tíz pontra vannak a bennmaradást jelentő helyezéstől -, hamarosan bővítenék a stadiont. Vele sem véletlenül kötöttek 2010-ig szerződést.

Priskin Tamás az utánpótlás-válogatott mezében

Amikor a magyar felnőtt válogatottban Kanada ellen gólt szerzett, az edzője azonnal gratulált neki, ahogyan visszatért a London melletti városban. "Épp Szlovákiában tartózkodott Aidy, gyorsan megtudta, hogy a csúsztatásom a hálóig jutott, de egyébként is jellemző, hogy mindent tudnak a játékosokról."

Itthon hallani a játékosok beszélgetését

Angliából nem követi árgus szemekkel a hazai futball történéseit, de a meccseket azért - ha ideje engedi - megnézi. "Most tűnt fel csak igazán, milyen sivár a környezet, mennyivel lassabb a hazai iram, illetve az is, hogy olyan kevés néző van, hogy lehet hallani a játékosok egymás közti beszélgetéseit. Emellett a bírók olykor érthetetlenül nem engedik a kemény játékot, sípolnak a kisebb szabálytalanságoknál, itt ellenben a légszomjjal járó ütközések után is engedik tovább a játékot. Otthon nem tűntek fel nekem ezek a furcsaságok, ehhez el kellett távolodnom."

A válogatottról kifejtette, a jövő és nem a jelen csapatát építi Várhidi Péter szövetségi kapitány. Úgy gondolja, a szurkolók együttéreznek velük, bíznak a sikerben, és hogy nemsokára megközelíthetik Európa élvonalát. A felvetésre, hogy a drukkerek egy része szerint, ha ők sem képesek jó eredményeket elérni, akkor a magyar futball menthetetlen lenne, csak ennyit felelt: "Nem hiszem."

Ő döntött, hogy magyar lesz

Bár Szlovákiában született, Priskin fejében fel sem merült, hogy a szlovák válogatottban játsszon, már tizennégy évesen eldöntötte, hogy a magyar himnuszt akarja hallgatni, és ebben a családnak kevés szerepe volt. "Lett volna esély, hogy szlovák legyek, de nem akartam, odaát pedig jobb híján tudomásul vették a döntésemet" - fogalmazott. A szülei most - elsősorban a távolság miatt - jobban féltették, mint amikor tizennégy évesen elhagyta a családját, és Révkomáromból Győrbe költözött.

A húszéves csatár a bajnokságban eddig egy gólt ért el, azt épp a heves esőzés miatt félbeszakadt Wigan ellenin fejelte, így automatikusan azt törölték. "Örültem neki nagyon, de még ennél is jobban bosszantott. Furcsa, de a legnagyobb csalódottságot épp a gólom okozta. Csurom vizes voltam, a mezemet megkapta édesapám, sokat viszont nem elmélkedhettem, mert jött a következő meccs. A történtek csak jobban inspirálnak, hogy gyorsan lőjek egy olyan gólt, ami az idők végéig ott lesz a nevem mellett" - összegzett.

A legfurcsább szilveszter

Priskin nem panaszkodott amiatt, hogy az év végén feszített tempóban játszottak, mi több, ő kedvelte, hogy minden másnap meccsük volt. "Jobb meccset játszani, mint edzeni. A legfurcsább szilveszterem volt az idei: már tízkor ágyban voltam, még csak nem is koccintottam senkivel. Hiába, elsején már a pályán voltunk, Fulhamben. Rossz emlék, kiállítottak a második sárgám után, de nem marasztaltak el. Ez is benne van a játékban