Meglehetősen gyér érdeklődés mellett kezdte meg győri vendégszereplését a Csank János mester által előzetesen április csapatának titulált Rákóczi. Az ETO trénere egyébként azt is említette a mérkőzés előtt, hogy a somogyiak májusát azért ők elrontanák...
Nos, ez tökéletesen sikerült, tucatnyi játékperc után már Bajzát és Granát is bevette Balajcza Szabolcs kapuját, ezzel pedig gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa. Azért, hogy ne kelljen a néhány száz nézőnek majdnem 80 percet unatkozni, arról megint a győri csatárkettős gondoskodott. Félóra játék után ugyanis megint mindketten eredményesek voltak, előbb Granát, majd Bajzát késztette megadásra a kaposvári kapust.
Amúgy az első félidőből a négy gólon kívül sok egyéb megjegyezni való nem akadt, hacsak az nem: a vendégek első helyzetüket a lefújás előtti másodpercekben alakították ki. A második félidőre gyakorlatilag érdektelenné vált a mérkőzés, a Rákóczi játékában ugyanis nemhogy az egyenlítéshez szükséges 4, de még a szépítéshez elégséges egyetlen gól sem volt benne, az ETO pedig - érthetően - visszavett a tempóból.

Csank János (Győr): - A kultúrált, szimpatikus futballt játszó Kaposvár ellen a meccs elején nagyon jó százalékban értékesítettük helyzeteinket. Utána már nem volt könnyű ellenfelünknek. A második félidőben a fiúk már színezték a játékot, és a Rákóczi is rendezte a sorait. Ettől függetlenül megérdemelt a győzelmünk.
Prukner László (Kaposvár): - Jobban bíztam a támadójátékunkban, mint amennyire idegenben szabad volna. A gyors győri gólok megfogták csapatomat, kevés lehetőségünket sem tudtuk kihasználni.