A közelmúltban elhunyt kiválóságok (Dalnoki Jenő, Bene Ferenc valamint Bánka Kristóf) emlékének egyperces gyászszünettel adóztak a csapatok, amelyek a mérkőzés első perceit azzal töltötték, hogy ismerkedtek egymással - no és a Budai II László-stadion mély, csúszós talajával. A REAC helyzetei (Nyerges Krisztián remek fejese a lécet is érintette) után, némileg váratlanul a szemfüles Priskin Tamás révén az ETO szerezte meg a vezetést. Mindez vajmi keveset változtatott a játékon: ahogy addig, továbbra is a rákospalotaiak támadtak, nagy elánnal, nyílt sisakkal törtek előre, a lehetőségeik is megvoltak a gólszerzésre, ezeket azonban rendre elpuskázták.
A szünet után egyik szakvezető sem cserélt, mégis változás történt: a két legaktívabb hazai játékos, Török Sándor és Nyerges összjátéka nyomán utóbbi szép fejessel egyenlített. Az 1-1 után, a második félidőben élvezetes, változatos lett a játék, a Győr egyre gyakrabban előmerészkedett, és - elsősorban távoli lövésekkel - többször is veszélyeztetett. A meccs végül egy tizenegyessel dőlt el: öt perccel Nyerges gyanús földre vitele után (ekkor a csatár kapott Fábián játékvezetőtől sárga lapot reklamálásért) a túloldalon egy hasonlóan vitatható szituáció után Vincze Ottó "büntethetett" (1-2).

Urbán Flórián (REAC): - Csak gratulálni tudok a játékosaimnak, mert lefociztuk a Győrt a pályáról. Nyergessel szemben kétszer is tizenegyest érően szabálytalankodtak, a játékvezető mégsem a mi javunkra ítélt büntetőt. A videófelvétel megtekintése után biztosan különbséget tudok majd tenni a tévedés és a csalás között…

Csank János (Győr): - A rossz talajjal és a szervezett ellenféllel is meg kellett harcolnunk, a küzdeni tudásunknak köszönhetjük a sikert, és bizony egy kis szerencse is kellett hozzá. A REAC valóban jól játszott, de azt azért túlzásnak tartom, hogy lefocizott volna minket a pályáról.