Vasárnap éjfélig azonban valami úton-módon meg kell emészteni a lassan Bozóky Imre MLSZ-elnök által is értelmetlennek tartott újvilági látogatás első blamáját, a közép-amerikaiak elleni "sima duplát" (a másodikhoz sem kell messzire menni, elég a világranglista 155. helyén szerénykedő riválist, netán az új helyszínt, a Miami International University arénáját felemlegetni…). Mindamellett úgy tetszik, néhány ezer mérfölddel nyugatabbra, a helyszínen ez könnyebben megy.

"Csapatom hozzáállásával, valamint küzdeni tudásával maradéktalanul elégedett vagyok – bocsátotta előre a szövetség honlapján közzétett értékelésében Lothar Matthäus szövetségi kapitány. – A hosszú utazás fáradalmait félretéve, a nyolcórás időeltolódást feldolgozva és a több mint húszfokos hőmérséklet-különbséget elviselve játékosaim mindent kiadtak magukból ezen az estén. A válogatott tagjai sokkal jobban akklimatizálódtak a néhány nap alatt, mint a stáb tagjai."

Nos, ha a csapat (közép-európai idő szerint) csütörtök hajnali produkcióját vesszük alapul, aggódhatnánk is a kísérő személyzet egészségi állapota miatt – ha nem lennénk tisztában a floridai napsütés jótékony hatásával, azaz pánikra (kizárólag ebből a szempontból) semmi ok. Az ugyanakkor elkeserítő, ami 40 ezer, zömében mexikói gyökerű szurkoló előtt Phoenixben a pályán zajlott, noha a kapitányi vélekedés szerint "…az egész csapat egységesen jó teljesítményt nyújtott. (…) Rósa Dénes kiállítása nagyban befolyásolta a mérkőzés kimenetelét, a tizedik perctől leginkább a védekezésre kellett koncentrálnunk, de a két-három lehetőségünk az ellenfél kapuja előtt megmutatta, hogy nem csak az eredmény tartására törekedtünk. Elkerülhető gólokat kaptunk, amelyek egyéni figyelmetlenségek miatt születtek. Elmondhatom, játékosaim igazi csapatként, egységet alkotva küzdötték végig a találkozót, bár ilyen összeállításban még sohasem játszottak együtt."

Megpihenve egy gondolat erejéig Rósa Dénes kiállításánál: Ricardo Valenzuela ítéletét nem érheti kritika. Legyen szó a világ legbarátságosabb találkozójáról, az a játékos, aki – láthatóan – dühből, azaz szándékosan combon talpalja ellenfelét, nem érdemli meg, hogy pályán maradjon. Habár Lothar Matthäus a szabálytalanság tényét utóbb sem vitatta, megvédte a ferencvárosi fedezetet, s inkább az összecsapás "barátságos" jellegére, illetve a visszavonuló játékvezetőre fókuszált. "Véleményem szerint egy picit »erősen« fújta a sípot az utolsó nemzetközi mérkőzését vezető bíró, Rósa Dénest talán elhamarkodottan küldte az öltözőbe. Természetesen a szabálytalanság tényét egy percig sem vitatva úgy vélem, célszerűbb lett volna, ha a tizedik percben nem a piros lap kerül elő a játékvezető zsebéből, hiszen ezzel nagyban befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.

"Úgy tűnik, az "elkövető" őszintébb a kapitánynál. Rósa – noha felülhetett volna a lelátóra – a hátralévő 80 percben inkább az öltözőben elmélkedett tettének ostobaságán – és következményein. Meglehet, sokunk közül mégis ő volt a legokosabb… Egyrészt nem kellett szembesülnie azzal, hogy a mexikói C-garnitúra milyen iszonyatos fölényben paszszolgat hasonszőrű, ám megfogyatkozott létszámú ellenlábasa kapujának előterében, másrészt mert a tökéletes ívű combrúgás egyben gondtalan hétvégét jelent neki Miamiban: a szabályok szerint ugyanis Rósának ki kell hagynia a Haiti helyére beugró Antigua és Barbuda elleni mérkőzést, amelynek nem Fort Lauderdale, hanem a Miami International University pályája ad majd otthont. Meglehet, az intézmény históriájába ez a 90 perc egykor a valaha volt legérdektelenebb "egyetemi előadás" címmel kerül majd be.
Diplomamunkaként mindenesetre részünkről – akármi is lesz a vége – botorság lenne előhozakodni vele.