Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy elfogult vagyok. Lehetek, mert személy szerint engem is nagyon megfogott a szakember, s annak kell lennem, mert kiváló munka-kapcsolatunkon túl talán emberileg is közel kerültünk a közös cél érdekében! Az elnökünk, Tarsoly Csaba nagyszerű ötlete volt, hogy a társaságot ezzel is és minden lehetséges eszközzel segítsük a jobb és kiegyensúlyozottabb teljesítmény elérésében. Buta lettem volna nem örömmel kihasználni a lehetőséget és valamiféle szakmai hiúságból vagy rosszul értelmezett kivagyiságból nem teles együttműködést ajánlani! Igen, az edzőnek pszichés, motivációs felkészítést is kell végezni. Csináljuk is, de a mai világban már senki sem lehet polihisztor! S ahogyan erőnléti szakember, orvos, masszőr stb. segíti a közös munkát, úgy igenis szükség van objektív lélekelemzőre, aki nem a futballt, hanem az embert nézi elsősorban. Az ember olyan belső, mély problémáit, erényeit és hibáit, melyeket, mint súlyos terheket cipel, ezáltal lelassul, rosszul dönt, és nem tud ól telesíteni, játszani! Olyan dolgokról beszélget a játékossal, old fel és alakít át, melyekről az nem szívesen beszél senkinek, ezáltal bezárkózik, nem tud igazán csapatember lenni s a közösségben alkotó módon részt venni. Ezért kell röviden és általában pszichológus! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy belép egy öltözőbe a szakember és ott máris győzelem a győzelem hátán terem, rögtön és azonnal… Nem, sajnos nem, ettől sport, mert az ellenfél is létezik, dolgozik, át-szik! Azonban elindul egy folyamat, melynek hatása – bátran állíthatom – a csapat belső viszonyain, játékosok viselkedésén, nyitottságán át jobb közérzethez, jobb teljesítményhez vezet! Egészséges önbizalomhoz, tartáshoz, felődés-hez! Pláne, ha valahol Dr. Csernus lép be az ajtón… Nálunk belépett, sok mindenben megváltozott a gondolkodásunk, az életszemléletünk. Elmesélek két rövid történetet a közös munka stációiról. Patkó alakban ülünk, az egész csapat, Preszeller Tomi és én is. Középen, egy széken, zsebre dugott kézzel, nyújtott lábbal, hátradőlve Csernus. Először találkozik csapattal. Kért tőlem mindenkiről egy spontán jellemzést, rövid bemutatást, osztályzatokat. Ott van ledobva mellette a dosszié a földön, a helyzet kicsit feszült, méregeti a játékosokat, a játékosok őt. Az ismert médiaszereplő, na vajon mit tud? Mit akar? Ismert vonások, szemüveg, hajviselet, hang. Megszólal. Figyelünk! Vegyes a kép, vegyes a fogadtatás, van, aki védekezik. Van, aki tágra nyitott szemmel bámul! Rövid belépő, bemutatkozó szöveg után, miközben jelmonda, mi fog történni velünk, mik a szabályok, megkérdi: Na, ki kezdi? feláll és sétál, kutatja a feleket, keresi azt, aki először kiül és az egész csapat előtt először beszél magáról, szembesül az értékítéletemmel és beszélget vele. Lassan pergő másodpercek, feszült pillanatok. Pár játékosról előzetesen jeleztem, hogy nem könnyű eset, sőt…

Lendvai Miki jelentkezik, meglepetés, a nehézfiú, a kemény csávó, a kérlelhetetlen, kemény legény feláll – leül középre, Csernus pedig Lendvai helyére, be a patkóba. Felolvassam az edződ írását, vagy a végén akarod hallani? – S elindul a beszélgetés. Miklós nyitott, gyors kérdések, gyors válaszok, elgondolkodások, mosolyok, szünetek, könnyek, a patkóban ülünk, és mindenki figyel! Figyelni kell, mert a kint ülő olyanokat mond, s mert a kérdező, Csernus olyanokat kérdez, és nemsokára a következő játékos ül ki, akit mindig az előző választ. Izgalmas! Érdekes! Az első alkalommal mindenkire sor került. Kemény volt, mert miközben kizavart egy játékost később, kb. 2 óra múlva visszahívta, küzdött, hatott, kiabált, nevetett, beszélt, megállapított, hallhattuk a jól ismert szövegeket: Te milyen pasi vagy? Milyen a szád íze? Pasi…, igazat mond..., vállald..., csináld... stb. Jó volt és nagyon tanulságos, és persze volt, aki nehezen, volt, aki egyáltalán nem, és volt, aki teljesen megnyílt! Hát így kezdődött… A második történetet pár héttel később, már több közös foglalkozás és egyéni telefon beszélgetések után éltük meg. Mérkőzésre készültünk, az első olyanra, melyre már ő is elj0tt, melyhez már neki is köze volt. Ellenfél a Honvéd. Megbeszélésünk szerint, mielőtt a csapat kimegy melegíteni – ez úgy 35 perccel a kezdő sípszó előtt van –, bejön az öltözőbe s robbant egy-két korábban elhelyezett pszichés aknát! Először jön be a „szentélybe”, a bűzös, zilált hangulatú öltözőbe, mely ilyenkor felbolydult méhkas, bömböl a zene! Meglepetést készítünk elő, most mi neki! Zene le, nyugalom, mindenki megáll és figyel a csapat-kapitányra. Jäkl Tóni kér szót: – Imre, köszönjük az eddigieket, hatottál ránk! – s átad egy mezt, ugyanolyat, mint az övék 4-es szám és a felirat CSERNUS –, taps, vállveregetés, kiabálások és könnyek… Most Csernus szemüvege párás, befogadták, CSAPATTAG lett… Lám, ő is emberből van. Mi meg csapatként vesztettünk épp aznap a Honvéd ellen, de már más emberként!