Te viszont három gólt rúgtál, így adódik a kérdés: milyen érzések kavarognak benned?
- A három gólnak mindenképpen örülök, hiszen ez volt életem első mesterhármasa, azt viszont természetesen sajnálom, hogy nem sikerült megszereznünk a három pontot.
- Úgy tűnt, hogy a mérkőzés végén már nem igazán bíztok a pontszerzésben, csak amolyan "minden mindegy" alapon mentetek fel a szöglethez...
- Ezt én nem így éreztem, a magam részéről az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy sikerül megszerezni legalább az egyik pontot. Ezzel együtt amikor a játékvezető bemutatta a hosszabbítást, és tudtuk, hogy az a szöglet lesz az utolsó esélyünk, lehet, hogy már a "minden mindegy" is bennünk volt. A lényeg, hogy sikerült megmenteni legalább az egyik pontot.
- No de miért nem három? Az első félidőben nagyon magabiztosan játszottatok...
- Igen, akkor valóban nagyon jól ment a játék az egész csapatnak, egyelőre magam sem értem, hogy mi történt a második játékrészben. Úgy utaztunk Tatabányára, hogy győzni szeretnénk, és a végén még az egy pontnak is örülnünk kellett.
- Három gól lőttél, egy szerencséset, egy szépet, és egy lesipuskást. Melyik a legkedvesebb számodra?
- A második, mert az egy nagyon szép támadás végén született: jól jött be a labda, és úgy érzem, jól is sikerült "megfejelnem".
- Az első gólodnál a tévében azt mondták, hogy ráijesztettél Turi Gézára, ezért csúszott el a labda mellett. Mi az igazság?
- Én a labdát akartam megszerezni, nem volt szándékomban őt megijeszteni. Elcsúszott, talán elszámolta magát, én nem tudom, de a lényeg, hogy elém került a labda, és nem volt gond az üres kapuba gurítani.