Lendületesen kezdődött a mérkőzés, és némi meglepetésre a hazaiak előtt adódtak a nagyobb lehetőségek. Az első igazán nagy helyzet éppen egy egykori győri, Nagy Tamás nevéhez fűződött: zúgó kapufát lőtt a 24. percben. Négy perc múlva aztán megszerezte a vezetést a Győr, Priskin ijesztette meg a kifutó Turit Vati rövid hazagurítása után, majd az üres kapuba gurított. Ezzel a találattal a szilveszteri baki parádékban egész biztosan találkozunk majd...
Idén azonban Priskin nem éri be egy góllal bajnokikon - az első fordulóban a Vasas ellen talált be utoljára, akkor is kétszer -, így ennek szellemében néhány perc múlva egy mintaszerű fejessel növelte tovább a győri előnyt. Már-már temetni kezdte mindenki a hazaiakat, amikor a félidő vége előtt Tóth Zoltán fejesével szépített a Tatabánya.
Ez a gól lélektanilag visszavetette a vendégeket, így a második játékrész elején ismét a hazaiakról szólt a mérkőzés. Sorra alakultak ki a helyzetek a győri kapu előtt, és Stevanovic csak negyedóráig tudta tartani a vezetést: ekkor Márkus egyenlített. Sőt, ha egy perccel később Arany Tamás játékvezető nem hiszi el asszisztensének, hogy Deme Imre lesről lőtt a hálóba, akkor egy perc alatt megfordította volna az eredményt az újonc. Arany elhitte, a fordításra így még várnia kellett a hazai publikumnak negyedórát. Megérte, mert a csereként pályára lépő Da Silva egy magyar pályán ritkán látható, igazi brazilos csellel küldte el Jäklt, majd pontosan centerezett, és az érkező Márkus megszerezte második gólját. Ez után felharsant a győri táborból a Reszeli Soós István távozását követelő rigmus, és a hosszabbítás perceiben a vendégszurkolók elindultak hazafelé. Hiba volt, mert ők így nem láthatták, ahogy Priskin Tamás az utolsó pillanatban megment egy pontot a vendégeknek.
Az utolsó percekben a hazai publikum már csak Márkus Tibor és csapata éltetésével volt elfoglalva, ám a sérülten visszaálló Priskin Tamás belerondított az örömükbe.